Szentimentális tőzsdeblogger II.

A Saxobank online platformja átmenetileg bemondta az unalmasat és  kényszerpihenőre vagyok kárhoztatva. Így viszont van időm ultraharmonikus hétvégémnek is hangot adni néhány sorban. Bánkitó szerintem...

Nincs fesztivál hangulatom, talán már nem bírom vagy egyszerűen a korábbi évek alatt annyira meguntam, hogy már nem mozgat meg. Meg persze az is van, hogy minden fesztivál más, de mostanában mégsem annyira. Mindenhonnan azt hallom, hogy tömegnyomor, toleranciahiány és sémaprogramok.

Nem így a Bánkitó

Szombaton még délig húztam az igát a belvárosban. Kilenckor kezdtünk neki a munkának, előtte még csekkoltam a www.tekerjatora.hu -n - a Bánkitó hivatalos honlapján - hogy van-e valaki a Telekocsi projektben aki le tudna vinni. Ági és Pali a Blahán várt rám és Krisztinára, aki szintén telekocsisként találta meg Ágiékat. Elindult a kis csapat és zseniális hangulatban laza másfél óra alatt érkeztünk meg a Börzsöny oldalában található festői kis faluba, Bánkra. Körbe hegyek, apró házak, rendezett utcák és egy gyönyörű természetes tó a falu közepén. Ez Bánk. Rögtön a főutca menti panzió fele vettem az irányt, ahol barátaim már kellemesen lapátolták magukba ebédjüket. Laziíós duma, infó Bánkról, Bánkitóról, nevetés.

Kellemesen megpakolt gyomorral hívtam Ágiékat, akik pénzben nem, kizárólag pálinkában voltak hajlandóak elfogadni némi anyagi kompenzációt az útért. Koccintás, nevetés, elválás, mert már szembe jött Eszter a frissdiplomás színész, az igazi "fesztiválarc", a gátlások nélküli. Döglés és némi spontán agykontroll a parton, mártózás a tó selymes vizében. Egy újabb pálinka csak a szájíz kedvéért, majd Krétakörös átértelmezett ultralaza,- beszélgetős nemtommi - nevetésbe torkolló jófejkedés, majd újabb emésztésjavító negyvenfokos és némi pihi már a tószínpad lelátójának karéján. Színpadon a Triton együttes tett zenei aláfestést a pihim mögé-elé.

Hétéves hagyományszerű és szívből jövő sörutálatomat megtörve én is beneveztem a "zöldség" jegyében egy repohárra. A százszázalékig lebomló pohár betétdíjas, melyet bármikor vissza lehet váltani. Mosható és a háromszázforintos díj miatt érdemes visszavinni. Erik Sumo következett. A színpad megtelt mindenki önfeledten tombolt Harcsa Vera és Kis Erzsi fülkápráztató hangjára. Vége lett, megizzadtunk, repohárból kortyolgattunk, közbe séta a tábor fele. Amaro suno "az autentikus városi cigányfolklór"-ként aposztrofált banda fogadta az érkezőket. Zseniális zene hatalmas vigadalom. Hosszú ivászat következett, új ismerettségek, mindenen túlharsogó röhögések. Hajnal öt körül tó-tour, józanító tókerülés mártózkodás Zsófiával - az  eszteri lazasággal megáldott építészcsaj - majd némi alvás sörpadon. Reggeli a Harcsában, élménycsere barátokkal, haverokkal, mindenkivel és bárkivel. Pont ebben a sorrendben. Kényszer nélküli mosolygós telekocsivadászat, kettő perc alatt siker. Hazaút, zuhany, feltöltött lelkivilág.

Köszönöm Bánkitó! Köszönöm Bánkitósok! Jövőre találkozunk.

Mert...

... mindenki bringával, gyalog vagy riksával jár,
... lehet fesztivál derékigérő szemét nélkül,
... repohárból is sör a sör,
... harmónia van falulakó és fesztiválozó között,
... a család is megengedheti magának, mert a gyerkőcök ingyen jöhetnek,
... bárhonnan jössz, bármilyen vallásban hiszel, bármilyen a bőröd színe itt őszinte és nyílt tekintet fogad,

... szerintem.