A gazdasági rend strukturális problémái hátráltathatják a BP felelősségre vonását. Akár országok közötti komolyabb konfliktus kirobbanásához is vezethet a válsághelyzet.

A legkisebb is számít, hát még 1,4 milliárd dollár. Ennyivel csappan meg ugyanis az Egyesült Királyság büdzséje, amennyiben a londoni székhelyű BP nem ér el nyereséget az idei évben. Márpedig Washington jelezte, hogy a BP komoly megregulázására készül. A katasztrófa társadalmi és környezeti hatásai egyelőre beláthatatlanok. Egyesek szerint a teljes kártalanítási összeg akár a 100 milliárd dollárt is elérheti. Washington mindent megtesz, hogy rákényszerítse a BP-t a kártalanítás prioritásként való kezelésére.
A Deepwater Horizon – ahol a katasztrófa történt április 22-én - tulajdonosa a Transocean. Azonban lízingelője és a fő üzemeltető 65%-ban a BP. A helyzet pont a BP miatt válik igazán érdekessé. A szigetországi nyugdíjalapok ugyanis komoly tulajdonrészeket szereztek a világ legnagyobb magánvállalataiban, – köztük a BP-ben is - melyek a magas osztalékfizetés miatt igen kapósnak számítottak. A BP osztalékfizetése egyébként döbbenetes, 10 milliárd dollár körül alakult az elmúlt években. Ennek secunder hatása, hogy az osztalékként befolyt bevételek állampapír vásárló erőt, tehát államháztartási egyenlegjavítást is eredményeznek.
Amerika tehát felelősségre vonásra készül, de a BP hátterében álló nyugdíjalapok ettől nem túl lelkesek. Áttételesen saját maguknak is keresztbe tesznek a jenkik, ugyanis a BP 40%-a amerikai tulajdonban van. A BP 1998-ban fuzionált az Amocóval, melynek amerikai olajvezetékekben és olajfinomítókban is van érdekeltsége.

A probléma sokkal messzebbre nyúló kérdéseket is felvet. Vajon belefér-e, hogy egy vállalat megregulázása ellen egy ország háborodjon föl. Belegondolni is igen hajmeresztő, hogy mi lenne a reakció, ha egy hasonló katasztrófa Nagy-Britannia partjai mellett történne. Abban a helyzetben is a BP-hez lojális állást foglalna az államvezetés? A gazdaságban úgy látszik, akadnak olyan kérdések, melyek korábban nem merültek föl, most azonban fontos ezekről gondolkodni, hiszen a jelenlegi helyzet nem országok és vállalatok, hanem össztársadalmi és vállalati-állami érdekellentétet jelentenek, melynek feloldása nem lehetőség, hanem kötelezettség.